Nagy izgalommal vártam, hogy hagyott-e nyomot a válogatotton a románok ellen a 92. percben bekapott gól. Túl közel volt a két mérkőzés egymáshoz, ennek ellenére a mieinken nem látszódtak a pénteki meccs nyomai. Valljuk be, nem játszottunk jól, de volt tartásunk, az első 30-35 percet simán lehoztuk, elmaradtak a török rohamok, ami annak is köszönhető, hogy a 4-2-3-1-es felállás kiválóan alkalmas arra, hogy a mieink kisegítsék egymást, amire szükség is volt jó párszor a mostani mérkőzésen.

5 dolog, ami tetszett a mérkőzésen

1. A csapat már sokadszor bizonyította, hogy vesztett állásból is képes felállni, nem törünk meg egy bekapott gól után, nem pánikolunk. Az egyenlítő gólunk ráadásul a mérkőzés olyan szakaszában esett, amikor a mi részünkről nem volt benne a játékban a gól. Ez azt jelenti, hogy van hitünk és önbizalmunk.

2. Böde Dani remek csere volt. Amikor két csatárral játszottunk, sikerült gólt szereznünk, sőt további helyzeteink is adódtak.

3. A rögzített játékszituációk tudatos alkalmazása. A gól is egy ilyen helyzet után született, Kadár hatalmas bedobását követően Böde beállt a védő elé, akivel ilyenkor már nem nagyon lehet mit kezdeni. De említhetném Hajnal beívelt szabadrúgásait, amelyek egyikéből Vanczák majdnem gólt fejelt, csakúgy, mint a románok ellen.

4. A törökök az első félidő nagy részében nem tudtak velünk mit kezdeni. Jól léptünk ki a falból és a területszűkítést is jól alkalmaztuk.

5. Általában jól kisegítettük egymást. Ez rendkívül fontos a jövőre nézve is, hiszen Andorra kivételével minden vetélytársunknál vannak klasszis játékosok, akiket ki kell kapcsolni. Ez a közösség megérdemli a sikert, hiszen mentálisan erős, nem törik meg. Ez jelentős előrelépés az elmúlt évek válogatottjaihoz képest.

5 dolog, ami nem tetszett

1. Az első félidő hajrájában nem tudtunk mit kezdeni a védelmünk és a középpályás sorunk közé beinduló, valamint a szélről behúzódó törökökkel. Többször egy az egyben is megvertek minket, megbontották a védelmünk jobb oldalát, ekkor a szerencse és a hazaiak pontatlansága mentett meg minket a bekapott góltól. Ebben a periódusban nem a szervezettségünk, hanem a lelkesedésünk segített ki minket.

2. A további eredményességünk kulcsa az ideális védelem megtalálása. Sajnos látszott az összeszokottság hiánya, sokszor belehibáztunk könnyű helyzetekben. A bukaresti meccsre a kapitánynak meg kell találnia a megfelelő összetételt. Nincs könnyű helyzetben…

3. Hiányoltam azt a fajta kreativitás, ami a hazai meccsen megvolt a törökök ellen. Alig tudtuk a támadó harmadba feljátszani a labdát, ha mégis sikerült, ritkán tartottuk meg. A középpálya és a támadó szekciónk között szinte nem volt kapcsolat. Egy ötletes támadást vezettünk, amikor Dzsudzsák elment a bal szélen, Szalai elvitte az embereket a rövid sarokhoz és a második vonalban érkező Hajnal lőhetett, de rosszul találta el a labdát. Ebből kellett volna több, és ezt is jó lett volna pontosabban befejezni.

4. Nagyon keveset birtokoltuk a labdát, a párharcokat nagy százalékban elveszítettük.

5. Kis passzokkal akartuk kihozni a labdát a tizenhatosunk előteréből, ami akár pozitívum is lehetne, ha sikerül, de sajnos csak nagyon ritkán jött össze. A törökök agresszíven letámadtak és sokszor hibára kényszerítettek minket. Kifizetődőbb lett volna ilyen esetekben a letámadás vonalát átrúgni, indítani a széleken meginduló játékosokat.

Összességében elégedettek lehetünk, egy kicsi hiányérzetem van. Nyilván a kapitány a helyszínen jobban érzékelte a történéseket, de én az ő helyében nem cseréltem volna le Szalait, hiszen akkor voltunk a legveszélyesebbek, amikor két csatárral játszottunk. Inkább Bödét tolom az ék mögé, aki ott is életveszélyes, amit korábban Pakson folyamatosan bizonyított. Ebben az esetben benne lehetett volna a játékunkban a győzelem, így azonban nem volt.

Nincs azonban okunk szomorkodni, hiszen a döntetlen jó eredmény Törökországban, de ami ennél fontosabb: továbbra is a második helyen állunk a csoportban, vagyis a mi kezünkben van a sorsunk.

Forrás: Csakfoci.hu