Adódik a kérdés. Nem tartod visszalépésnek, hogy a Newcastle majd a Roda után most Magyarországon találod magad?
– Vártam ezt a kérdést, tudtam, hogy megkapom, és nyilván jogos is a felvetés otthonról nézve, de én ezt másképp látom. Newcastle-ben öt évet töltöttem, ott lettem felnőtt labdarúgó. Megkaptam minden alapot egy külföldi profi karrierhez, kivéve az elegendő játéklehetőséget, hiszen összesen kb. tizenötször játszhattam a felnőttben. Ez nem volt persze olyan kevés, ha azt vesszük, hogy a reserve-ben végig játszottam, csapatkapitány voltam, de nyilván nem is sok a tizenöt felnőtt meccs. A lényeg, készültem, edzettem, dolgoztam elég sokat azért, hogy felnőttként jó labdarúgó legyek, és amikor eljöttem Angliából, elhatároztam, hogy én már egy percet sem akarok várni a kispadon. Játszani akarok mindenáron. Akkor megfogadtam, hogy nem töltök feleslegesen egy hetet sem úgy, hogy nincs lehetőségem játszani. Gyűlölöm a kispadot, és semmi keresnivalóm ott – mondta Kádár Tamás acsakfoci.hu-nak.

Ha már keresnivaló, éppenséggel van példa arra bőven, hogy ott is jobban lehet keresni, mint itthon játszva…
– Jó szóvicc, ezt "adom"! Amúgy igaz is a felvetés, de én tanultam pár játékos hibájából. Nem vagyok az a típus, aki ott üldögélve boldog csak azért, mert jól megfizetik. Igen, a kispadon is lehet jól keresni, de azt ráérek majd talán 35 évesen.

Szóval a játéklehetőség miatt jöttél haza?
– Egyértelmű. Amikor nyáron Hollandiába igazoltam, két edzéssel a hátam mögött már pályára is léptem a nyitófordulóban. Még a társaim nevét sem tudtam, de már kezdőként játszottam. Utána folyamatosan kaptam a bizalmat, jól is ment a klubban is, a válogatottban is, de aztán az ősz végén pár meccs erejéig a kispadra szorultam.

Miért?
– A csapatnak nem ment, az edzőnk több helyen változtatott, nyilván úgy látta, van nálam jobb.

Megsértődtél?
– Dehogy, sőt! Most januárban az edzőtáborban az egyetlen nemzetközi edzőmeccsünkön kezdő voltam, nyertünk 1-0-ra, végigjátszottam. Bizakodtam, hogy kezdő leszek az első bajnokin, de nem így lett. Utána villámgyorsan döntöttem. Ismerem az edzőnket, tudom, hogy nehezen változtat, így biztos voltam benne, hogy most nem az én időm jön. Illetve az jön, de a kispadon. Az meg azt jelenti, hogy megint csak várnom kell, elúszik a válogatottság. A menedzsereimmel megbeszéltük, hogy lépünk. Másnap már beszéltek is Ruud Brood edzővel, aki eleinte hallani sem akart a dologról, de pár nap múlva engedett, és azt mondta, fél évre elmehetek kölcsönbe. Nagyon jó fej, ezúton is köszönöm neki. Kevés edző lett volna, aki ennyire figyelt volna a játékosa karrierjére. Neki biztonságosabb és kényelmesebb lett volna, ha ott tart, de nem tette, és ezzel sokat segített.

Miért Diósgyőr?
– Már nyáron is felmerült, hogy ideigazolok, de akkor a Newcastle-tól való elválásban sok olyan pont volt, ami miatt nem jöhetett össze a hazatérés, pedig a Diósgyőr már akkor nagyon hívott. Ez mellettük szólt, meg az, hogy most is ők akartak legjobban.

Nem is a szurkolókat mondod?
– Nem szeretem azt, ha egy játékos előre udvarol a szurkolóknak, azon mindig mosolygok. Tudom, hogy hová érkezem, tudom, hogy Magyarország legfanatikusabb szurkolótábora előtt játszhatok majd, de valahogy nem lenne őszinte, ha azt mondanám, hogy miattuk szerződök ide. Szerintem felesleges udvarolnom, sokkal jobban hiszek egymás megismerésében. Nyilván szeretettel fogadnak, de ez a szeretet a híremnek szól, annak, amit hallanak, tudnak rólam, nem a tapasztalataiknak. Végül úgyis az alapján döntenek majd rólam, amit látnak tőlem a pályán, nem az alapján, amit most nyilatkozom. Úgy gondolom, hogy a magyar Liverpoolba érkezem. Angliában éltem öt évig, láttam a különbséget a városok, a szurkolótáborok között. Ahogy Liverpoolban, úgy Miskolcon sem könnyű az élet. Ahogy hallom, a foci mindent jelent azoknak, akik meccsre járnak. Ezért különleges hely Angliában Liverpool, és ezért lehet az itthon Diósgyőr. A foci sok modern stadionban már inkább színház, mint sport. Az nekem nem annyira tetszik, hozzám az igazi hangulat, a szurkolás áll közel, és itt biztosan ebben lesz részem. Várom, hogy a saját bőrömön érezzem. Szeretném majd kiérdemelni a szurkolók szeretetét, de nem a nyilatkozataimmal.

Milyen poszton játszol majd?
– Ez Szentes Lázártól függ. A belső védő a kedvenc posztom, de a válogatottban például eddig mindig balhátvéd voltam. A Rodában többnyire belül kaptam szerepet, de voltak meccsek, amikor ott is a bal szélen kellett játszanom. A játék a lényeg.

Ismersz egyáltalán valakit a csapattársak közül?
– Persze. Gosztonyi Andrissal és Elek Ákossal sokat játszottam együtt a korosztályos válogatottakban, Rudolf Gergőt pedig a nagyválogatottból ismerem, de tévén keresztül az egész csapatot, hiszen külföldön élő magyar labdarúgóként leggyakrabban a hazai meccseket néztem tévén.

Fél évre jöttél kölcsönbe, de a Diósgyőr meg is vehet nyáron. Minek örülnél jobban?
– Annak, ha meg akarnának venni. Az nyilván azt jelentené, hogy a csapat is és én is egy jó szezont produkáltam.