Tegnap örömmel és kissé szomorkásan konstatáltam, hogy eljött ez a nap is, a VB döntő ideje, amikor a világ minden tájáról szurkolnak a két kedvenc csapatnak, elfeledve a mindennapok kényes problémáit.
Sokan többet akartak ettől a meccstől, lehet, hogy úgy voltak vele, négy évbe egyszer van ilyen, akkor lássunk már jó focit! Én a meccs minden részét láttam, a kezdő sípszótól a végsőig, sőt, a blogon élő közvetítést is tartottam írás formájában, és ez egy jó meccs volt. Nem kell hinni a fintorgóknak, nem láttak még NBI-es meccset..
Az Argentinok sokkal intenzívebben támadtak az első félidőben, attól függetlenül, hogy a labdabirtoklási statisztika nem őket igazolta, ha jól emlékszem az elsőben 57%-43%, míg a másodikban 60%-40% volt az állás a németek javára.
Hogy aztán hét perccel a vége előtt, a 113. percben a csereként beálló Mario Götze-hez éppen hogy esett a labda, nem tudom, de tény, hogy remekül kihasználta a lehetőséget és az argentin védelem pillanatnyi botlását, és máris ott találtuk magunkat, hogy Phillip Lahm felemeli a trófeát csapattársaival együtt.
Én mindkettő csapatnak gratulálok, hogy ilyen minőségi futballt tudtak összehozni, azért volt már rosszabb VB-nk is. 2010-ben egyébként szintén hosszabbításokkal dőlt el a meccs, 0-0 lett a 90 perc végeredménye, aztán végül 1-0 lett a spanyoloknak. Akkor Hollandia ellen játszottak, akik nemrég Brazíliát verték meg 0-3-ra a bronzmeccsen.
Nekem tehát nem volt kedvencem, annak a csapatnak szurkolok, aki jobban játszik, és többet tesz a győzelemért, de egyértelműen itt már mindkét csapat harcol a trófeáért, a futballszerető emberek legnagyobb örömére.
Mario Götzét tehát nagy valósínűséggel isteníti fogják Németországban, sőt, az embereknek azt is megengedték, ha megnyerik a VB-t ha nem, később mehetnek dolgozni. Úgy tűnik, ezért már megérte..
Egy darabig tehát számítsatok a blogon és a Facebook oldalakon is megnyilvánulásokat, szitkozódást, dicséretet, és sok fotót azzal, hogy vitte el Németország a tippmix szelvényeket.
Kép: www.foci-live.hu
Sport-Király
