Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, összeírom az öt legidegesítőbb kommentátor típust, akik megkeserítik az önfeledt szurkolást a TV előtt.

1. Az ordibáló

Ugye ismerős, amikor kint vagy az udvaron, a nappaliban pedig megy a brazil bajnokság összefoglalója és a kommentátor magából kikelve, már két perce folyamatosan azt kiáltja, hogy "góóóóóól", de úgy, hogy nem csak te, a TV-től tíz méterre, de a szomszéd városban is tudják, hogy a Botafogo mekkora gólt varrt az ellenfél hálójába. Persze mindannyian ismerjük a latin-amerikai temperamentumot, ezzel nincs is gond, de mégis, számomra kissé idegesítő, amikor a kommentátor akkor hagyja abba a lélegzetvétel nélküli ordibálását, amikor a játékosok már rég túl vannak a középkezdésen.

2. A halk

Most biztosan azt gondolod, ennek a szerencsétlennek aztán tényleg nem lehet a kedvére tenni, pedig véleményem szerint te sem rajongsz az olyan riporterekért, akiken azt érezni, egyszerűen félnek normális hangon beszélni a mikrofonba, sőt, még a gólokat is úgy mondják be, mintha csak egy egyszerű szöglet vagy bedobás lenne. Gyakran a szurkolók is túlkiabálják, így aztán végképp nem érteni, hogy mit is akar nekünk elmondani, de igazából teljesen mindegy, mert addigra a néző már jó mélyen alszik.

3. A szurkoló

"Egy kommentátor maradjon csak objektív" - szokták sokszor mondani az emberek, pedig ha jobban belegondolunk, egyértelmű, hogy nekik is vannak kedvencei vagy szurkolnak valakinek, de ez nem is csoda, ha a munkája abból áll, hogy különböző mérkőzéseken foglalja össze a látottakat. Ezt a legtöbbjük nem szokta felhozni, sőt, ügyelnek arra, hogy még véletlenül se tegyenek olyan kijelentéseket, amik alapján könnyű eldönteni, hogy kihez húz a szívük, de vannak olyanok is, akik erre egyáltalán nem figyelnek, habár nem mondják ki nyíltan, hogy ők ennek meg annak az együttesnek drukkolnak, de szavaikból érezni, hogy miként is áll a helyzet, ez pedig roppantul unszimpatikus.

4. A statisztika mániás

Imádom, ha egy kommentátor képben van a csapatokkal és nem csak felszínes hülyeségeket mond, akire szinte bármelyik ember képes lenne, viszont jóból is megárt a sok. Amikor már azt érezni, hogy a mérkőzés rovására megy a riporter folyamatos esélylatolgatása és a véget nem érő statisztikai adatok, amit pillanatok alatt a nézőre zúdít, egyre inkább azt érzem, le kéne halkítani azt a nyamvadt tévét. Mégis ki a francot érdekel, hogy a tíz évvel ezelőtti csapatban ki játszott kapus, vagy védő poszton? Ennyi idő alatt az akkori futballisták és szakmai stáb 90%-a teljesen kicserélődött, de ha csak megemlítené a mérkőzés egy unalmasabb szakaszában, nem lenne probléma, az viszont már-már kiborító, hogy évtizedekre visszamenőleg kezd el anekdotázni, ami rossz esetben teljesen érdektelen, jobb esetben pedig nemes egyszerűséggel csak unalmas.

5. A hozzá nem értő

Minden szakmában vannak olyanok, akik nem értenek ahhoz, amit csinálnak, a kommentátorok között viszont néhány perc alatt le lehet szűrni, hogy az úriember/úrihölgy mennyire van tisztában azzal a sportággal, amit jelen pillanatban közvetít. Gyakran nem is a riporter a hibás, hanem a csatorna, hisz ők mondják meg, hogy te és te az elkövetkezendő napokban, hetekben milyen összecsapásokról fogsz tudósítani, és gyakran olyan szerepeket osztogatnak ki, amiről fogalma sincs szerencsétlennek, viszont mégis közvetítenie kell. Viszont akarva-akaratlanul meg fogod utálni azt a riportert, akiről árad a hozzá nem értése és a dilettantizmusa, őket messziről kerülni kell, a jó viszont az, hogy tényleg csak néhány másodpercet kell hallgatnod belőle, hogy rájöjj, ez az ember érti a dolgát vagy még sosem látott előtte olyan labdát, amivel az adott sportágban játszanak.