Dudás Gábor riportja következik:

Több mint 10 év után tért vissza a magyar futballba. Ha ki kellene emelni néhány dolgot a szembeötlő változások közül, miket mondana?
- A legnagyobb változást a létesítményhelyzetben látom, sokkal szebbek, jobbak lettek a stadionok, mint voltak 2002-ben. A játék színvonala viszont majdnem ugyanaz, e téren nem sok minden történt, ahogy látom, még mindig sokat futnak és technikásak a játékosok, de a nagy változást nem látom. Sokkal több jó magyar játékosra emlékszem abból az időből, igazi vezérekre, karakterekre, mint például Illés Béla az MTK-ban, Gera Zoltán a Ferencvárosban, Urbán Flórián az Újpestben, vagy Tököli Attila a Dunaferrben. Talán játékosként más szemszögből láttam a helyzetet akkor, mint most edzőként, de eddig úgy tűnik, több jó és különleges hazai játékos volt a magyar futballban, mint most, persze nem láttam még minden csapatot azért.

Vezéregyéniségekből akkor hiány van? Mi a helyzet Újpesten, Kabát Péter nem ilyen típusú játékos?
- Kabát vagy akár Vasiljevic lehetne vezére az Újpestnek, ezen még dolgozni kell azonban. Kabát jó játékos, de az esetében azért el kell mondani, hogy szerintem nem egy csatárnak kell vezérnek lennie, hanem jobb, ha egy védő, vagy ha még inkább egy középpályás irányít minden téren, ők jobban átlátják a helyzetet a pályán. A téli átigazolási időszak egyik feladata lesz többek között ennek a megoldása.

Roderick Duchatelet korábban elmondta, hogy már hosszabb ideje kapcsolatban voltak, mielőtt ideszerződött volna. Mivel győzte meg a tulajdonos, hogy vállalja el a feladatot?
- Nem nagyon kellett meggyőznie, mert szívesen vállaltam a feladatot. Volt ugyan ajánlatom két szerb csapattól is, de amikor befutott az Újpest megkeresése, nem hezitáltam sokat. Tudtam, hogy az Újpest egy nagy klub, nagy tradíciókkal, egy 20-szoros bajnok és 8-szoros kupagyőztes csapatról van szó, ami Európában sem gyakori. De azt is tudtam, hogy már 15 éve nem nyert bajnokságot, és hogy a mostani Újpest szereplése nem méltó a múltjához. Azért jöttem ide, hogy új történelmet írjunk, nem azért, hogy pusztán csak a múlttal foglalkozzunk. Úgy gondolom, hogy a magyar bajnokságban könnyebb valami nagyot alkotni, mint sok más európai pontvadászatban, így Szerbiában, ahol igazából a két nagycsapaton, a Crvena Zvezdán és a Partizanon kívül nem nagyon lehet kiugró sikert elérni, vagy csak nagyon ritkán. Újpesten megvan a lehetősége annak, amiről sok csapat csak álmodik, azaz az élen végezhet majd a csapat.

Mik voltak az első és szembeötlő gondok, amikkel az Újpest játéka kapcsán találkozott?
- Az első és megrázó élményem az volt, amikor megláttam a tabellát… tudtam, hogy mostanában nem ment annyira jól a csapatnak, de azt nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Aztán amikor a láttam a csapatot, megnyugodtam, mert az látszik, hogy ebben a csapatban igenis megvan a minőség ahhoz, hogy ennél sokkal jobban szerepeljen. Ugyancsak nehézséget okozott eddig a sérültek helyzete, rengeteg játékos esett ki, némelyiküket nem is ismerem, nem tudom, mire képesek, mert nem láttam őket edzeni és játszani. Sajnos jelenleg még arra sincs nagyon lehetőség, hogy változtassak. Az az MTK ellen azért látszott, hogy a nehéz helyzetben is képes talpon maradni a társaság, de azt hiszem, ez egy Újpest-játékostól elvárható kell, hogy legyen. A Debrecen ellen sajnos aztán kijött az például, hogy sérülések miatt volt olyan játékos, például Ngawa, aki egy számára teljesen idegen poszton játszott. Ezt a gondot is meg kell oldanunk, mert az sem tartható, hogy van három jobbhátvédünk és egy bal, aki most megsérült...

A sérültek mellett mi az, ami most hiányzik az Újpestből?
- Több minőségi játékosra volna szükség, ezáltal nagyobb versenyhelyzetre a csapaton belül. Több pozícióban is kellene erősítenünk, de még meg akarok nézni magamnak alaposan minden játékost. Ki kell például annak is derülnie a futballtudáson kívül, hogy kivel lehet komoly stresszhelyzetben, nyomás alatt számolni. Én olyan játékosokat akarok, akik nem rettennek meg, ha Újpest-mezben, a szurkolók és a média szeme láttára kell hétről hétre helyt állnia. Akik erre nem képes, annak aligha lesz helye a csapatban. Olyan játékosok jöttek az Újpesthez, akik nem rossz futballisták, sőt, de januárban biztos, hogy szelektálni kell közülük és nem szabad olyan hibát elkövetni, hogy nem olyan játékosokat hozunk ide, akik minden tekintetben megfelelnek az Újpest szintjének, nem csak futballtudás, de a mentalitás terén is. A karakter is nagyon fontos szempont lesz a kiválasztáskor. Vannak játékosok, aki tudásuk alapján elférnének itt, de fejben nem biztos, hogy alkalmasak rá.

Ön szerint a kiesés jelenleg valódi fenyegetés az Újpest számára?
- Ez az én fejemben meg sem fordul, aki ezen gondolkodik, annak nem való az edzi pálya szerintem. Tudom, hogy matematikailag közel vagyunk a tabella aljához, de ez nem érdekel, én mindig fölfelé nézek. Biztos vagyok benne, hogy a csapat mindent megtesz majd azért, hogy a hátralévő meccseken minél több pontot gyűjtsön majd, aztán majd januárban meglátjuk, hogy mit tudunk kezdeni az átigazolási piacon.

A téli igazolásokról már egyeztettek Roderick Duchatelet tulajdonossal?
- Igen beszéltünk már arról, ő maga mondta, hogy tudja, hogy a csapatra még ráfér az erősítés és hogy aktívak leszünk majd a piacon. Az én dolgom az, hogy megmondjam, mely posztokra kell mindenképpen új játékosokat hoznunk. Az, hogy magyar vagy külföldi, aki érkezik, nekem teljesen mindegy, nem ez számít.

És mi lesz a parkolópályára tett Szélesivel és Christtel?
- Az ő ügyük is függőben van, erről is januárban dönthetünk majd. Szélesivel már beszéltem, de még semmi nem dőlt el.

Miért van az, hogy ennyi szerb edző és játékos dolgozik külföldön, például Magyarországon, és Ön szerint miért nem mondható el ugyanez a magyarokról?
- Valószínűleg azért van ennyi szerb a magyar fociban, mert közel van Magyarország... mi, szerbek az idők során nem csak harcolni tanultunk meg, de harcolni és győzni is, kemény időket éltünk meg. A történelmünkben benne van az állandó harc, ezt a mentalistást, a győzni akarást a pályán és a kispadon is meg tudjuk mutatni. Persze futballozni is tudnak egy páran nálunk. Szerintem a magyarok befogadták ezt a fajta mentalitást, ezért is vagyunk itt ennyien. Hogy miért nincs sok magyar edző külföldön, nem tudom megítélni. Abban biztos vagyok, ennek a nyerő mentalistának a lehetősége a magyarokban is megvan, nem lehet általánosítani, hogy ez senkiben nincs meg Magyarországon.

Mennyire összetartóak a szerb edző, akár azok, akik Magyarországon dolgoznak? Ismeri-e például Szivics Tomiszlávot, aki most Diósgyőrben dolgozik?
- Természetesen ismerem, már régóta, még játékoskorából. Hogy milyen focista volt? Na, erre nem emlékszem, de edzőként nagyon jó eredményeket ért már el eddig is. Nem beszéltünk azóta, hogy Magyarországon vagyok, de normális a viszonyunk, kollégák vagyunk végülis.

Látta a nyáron a Vojvodina-Honvéd Európa Liga-párharcot? Mit szólt hozzá?
- Természetesen láttam. Tudtam, hogy a volt csapatom nagyon jó játékerőt képvisel, viszont a különbség nagyon meglepett, a Honvédtól sokkal többre számítottam. Szerintem a kispesti játékosokat kicsit összezavarhatta a Celik Niksic elleni párharc, azt hitték, hogy a Vojvodina ellen is sima lehet a párharc. Amit láttam, az teljesen ellentétes azzal, amit eddig a magyar futballal kapcsolatban tapasztaltam, a Honvéd játékosain ugyanis nem láttam az akarást. És ahogy már említettem, közülük is hiányzott egy igazi vezér, aki a különbséget jelenthette volna, aki a kezébe vette volna a marsallbotot.

Van egy még fájdalmasabb emlék a mi szempontunkból: 1997-ben rendeztek egy magyar-jugoszláv párharcot a vb-pótselejtezők során...
- Igen, 7-1 és 5-0 lett nekünk, persze, hogy emlékszem. Nagyon jók voltunk akkor, elég, ha csak Mijatovicot vagy Savicevicet említem. Utána viszont nekünk sem jött össze nagyon semmi, a magyar foci viszont picit mintha megindult volna felfelé, de szerintem ennek a 12-1-nek az üzenete azért nem teljesen ért át Önöknél...

...most meg kaptunk egy nyolcast Amszterdamban.
- Mi is kaptunk egy hatost a hollandoktól a 2000-es Európa-bajnokságon, de semmi nem változott ettől nálunk. Mondtam, hogy közel van egymáshoz a két ország, sok a hasonlóság…de Magyarországon most sokkal több lehetőség van az előrelépésre, mint nálunk, említettem a létesítményeket, az épülő stadionokat, ebben Szerbia előtt jár az Önök hazája jócskán. Nálunk viszont szerintem egyelőre több a tehetség, sokan mennek nyugatra, a sokkal szorgalmasabb magyaroknak is ezt kellene tennie. A magyaroknak ezekkel a lehetőségekkel a birtokukban sokkal előrébb kellene tartaniuk ezen a téren. Persze a ló túloldalára sem szabad átesni, tőlünk van, hogy 16-17 éves tehetségeket visznek el, elég, ha csak a legnagyobb szerb talentumot, Aleksandar Mitrovićot említem, akit a nyáron vitt el nagyon fiatalon az Anderlecht. Ezért Önöknél azok az edzők tehetőek felelőssé, akik az iskolákban, vagy akár az akadémiákon oktatnak, szerintem ott romlik el valami a magyar játékosoknál. Nem elég a gyerekkel csak úgy általánosságban foglalkozni, ténylegesen ki kell belőlük hozni azt, ami bennük van, ez Önöknél még szerintem nem sikerült. (Fotó: ujpestfc.hu)

Dudás Gábor