Senki nem tudja, és egy jó darabig ez nem is fog változni. Én, mint egy fanatikus sportrajongó nem értem, mit kell ezzel ennyit vacakolni? Megértem, hogy nem egy perces munka, de azért jócskán volt idejük a kedves sporttársaknak kiválasztani a megfelelő kapitányt.
Nem lehet így a játékosok szemébe nézni. Évek óta nincs a csapatnak egy vezéregyénisége, mind játékosilag, mind szövetségi kapitányilag. Pedig nem mondhatják, hogy kevés pénzt fordítanak a magyar focira és a stadionokra. (A stadion témát tegnap már kiveséztem).
Ki lett volna a már említett vezéregyéniség? Egervári Sándor? Kötve hiszem. Talán Erwin Koeman? - Ugyan már.. Akkor Várhidi Péter? - Na ne nevettess..
A játékosokkal ugyanezt el tudnám játszani. Dzsudzsák? - Nem. Szalai Ádám? - Nem hinném.. Bogdán Ádám? - Egyáltalán nem.
Pedig sokáig abban a tévhitben éltem, hogy régen, réges-régen jó kapitányaink voltak? Ez részben igaz is, de a statisztikák megint elszomorítanak. Mészöly Kálmán 60 mérkőzésből 23 nyert, 25-ször kikapott, a kimaradt 12-ben pedig döntetlenezett.
Nem éppen a legjobb teljesítmény, de akkor még megfelelt. Aztán ott volt Illovszky Rudolf. Ő is majdnem a fele mérkőzést hozta. Ennyi erővel Egervári Sándor még a mennyekben teljesített, mert 32 mérkőzéséből 16-szor nyert, 8-szor kikapott, és 8-szor döntetlenezett.
Az eddigi 48 szövetségi kapitányunkból egyet se tudnék mondani, aki igazán maradandót alkotott volna.. Ja, persze, mert magyarok vagyunk..
