Egervári Sándor nagyon örül annak, hogy játékosai a kritikákkal mit sem törődve, ötöt rúgtak az észtek ellen. Hozzáteszem, ennek így kellett történnie, különben kijelenthetjük, bajok vannak a válogatottal.

   – Nagyon fontos volt, hogy győzelemmel zárjuk ezt a két fordulót. Sajnos Romániában nem tudtuk megvalósítani azt, amit szerettünk volna, a fiúk azonban összekapták magukat és jó játékkal életben tartottuk az esélyeinket. Bukarestben egy 50 ezres katlanban a Himnuszt sem hallottuk, komoly stressznek voltak kitéve a játékosok, amibe a 2. percben belehibáztunk, aztán pedig sodródtunk. Örülök, hogy tegnap legyőztük önmagunkat, masszív játékkal sikerült a három pontot itthon tartani. Esélyesként léptünk fel, le is hozta a csapat a mérkőzést.

   Hozzátette, a játékosait alaposan megviselték a komoly kritikák.

   – Kevés olyan meccs volt, amely után annyira elégedetlenek voltunk magunkkal, mint a romániai. Sokkal több pozitív élményünk van, ezért is esett némelyik játékosunknak nagyon rosszul a hangulatkeltés, ami érdemtelen volt. Nem mindig sikerül, amit szeretnénk, de azzal vádolni, hogy nem akartunk, nem szabadott volna. Önkritikusak és nagyon csalódottak voltunk mi is, de abba nem szabad belekényszeríteni minket, hogy a küszöb alatt közlekedjünk, mert elveszítettünk egy rangadót idegenben. Örülök, hogy a játékosok másnap már felemelték a fejüket és ennek meglett az eredménye.

 A mester szerint egyszer már közel álltunk Hollandia legyőzéséhez. Reméli, most meg is nyerjük.

– A remény megmaradt, sajnos a hazai román-meccsen is elvesztettünk két pontot, de megvan az esély, ami az elmúlt évtizedekben ritkán fordult elő. A magasabb futballkultúrával rendelkező Hollandiát kell megverni, hogy megtartsuk a második helyet. Meg fogunk küzdeni ezért a három pontért. Játszottunk mi már nagyon jó meccset Hollandiában, amikor 75 percig 3-3-ra álltunk, még a győzelem is benne volt, de aztán fölénk kerekedtek. Nem akarunk lemondani az álmainkról. Szeretnénk őket két vállra fektetni.