A románok elleni balszerencsés döntetlen ellen után mit vársz a magyar csapattól Törökországban, ahol 29 éve nem nyertünk?

Hegedűs Henrik, blogger, Népsport: Ha komolyan gondoljuk a második hely megszerzését, akkor kockáztatnunk kell, hiszen a románok is nyertek Törökországban. A magyar válogatott sosem tudott bekkelni, én most is nagyobb kockázatot látok abban, ha óvatosan megyünk bele a meccsbe. Olyan taktikát kell felépítenünk, amelyben a kulcsjátékosaink adottságai felértékelődnek. Ha Szalainak beadásokra van szüksége, akkor a támadásokkal járjanak fel a szélső védőink is, ha pedig egyénileg Dzsudzsák emelkedik ki a csapatból, akkor vegyük le róla a védekezés terhét. Jobb, ha saját magunk teremtjük meg a kockázati tényezőket, mert így azok kiszámíthatóbbá válnak, és tudunk reagálni.

Szilágyi László, FourFourTwo: Lehet, hogy megismétlődik a 2006-os forgatókönyv, amikor itthon kikaptunk 4-1-re a norvégoktól, de pár nappal később idegenben vertük a bosnyákokat. Mivel kirúgják a török kapitányt, ha nem nyernek ellenünk, bízhatunk Avci mester szakmai felkészületlenségében.

Az őszi magyar-törökön orra bukott az ellenfél

Szabó Dávid, Hír TV: Sokkal magabiztosabb védekezést és a kevés helyzetünk kihasználását várom. Biztos pokoli hangulat fogadja majd a csapatot, ezért aztán az egy ponttal már elégedett lennék. A török csapat sem verhetetlen otthon, ez már ebben a vb-selejtezőcsoportban is kiderült. Létfontosságú a hazai csapatnak a három pont és az állásával játszó Abdullah Avci szövetségi kapitánynak is, biztos az első perctől nekiesnek a magyar csapatnak. Az első fél óra nem rólunk fog szólni, de ha kihúzzák a fiúk kapott gól nélkül, és ezután mi rúgnánk a meccs első találatát, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz annyi tartása a csapatnak, hogy ne kapjon ki.

Simon Tamás, az [origo] Tudomány rovatának vezetője: Javíthatatlanul optimista vagyok a válogatott mérkőzései előtt, a meccsek után pedig sokszor a sportrovat agyára megyek azzal, hogy miért nem dicsérik eléggé a fiúkat. Kell is a biztatás: ahogy Király mondta a meccs után, egy telt házas Puskás-stadion átsegíthette volna az utolsó tíz percen a csapatot. Mindegy, ezt a gyenge román csapatot Bukarestben megverjük, kontrákból. A törökök elleni meccs nehezebb lesz, de itt is három pontot várok. Csak annyit kérek Egervári Sándortól, hogy Rudolf mindenképpen játsszon, akármilyen a formája és az erőnléte. Ha ugyanis Koman mellett lenne még egy olyan emberünk a pályán, aki meg tud és meg is mer csinálni egy cselt, tud húzni valami váratlant, akkor nyílik már annyi tér előttünk, hogy onnan helyzetig tudjuk vinni a játékot. Egy sorral hátrébb Hajnal helyett Eleket játszatnám, és sztártámadók helyett pedig szívesen látnék új arcokat is elöl (már csak az egészséges verseny miatt is). Hajrá, Magyarország!

Galambos Péter, az [origo] Gazdasági rovatának újságírója: Félek, hogy kikapunk, de már a román meccs előtt is ezt mondtam volna, mert meggyőződéses pesszimista vagyok.

Hegedűs Gergely, az [origo] Sport rovatának újságírója: Ha a románok elleni játékot tudjuk kedden is hozni, akkor egy döntetlen körüli eredményre jók lehetünk. A továbbjutás felé terelő győzelemhez viszont szerencse is kell, mert annyi helyzetünk nemigen lesz, mint pénteken, a kapunkra viszont legalább ötször annyi lövés fog jönni.

Mennyire roppanthatta meg a csapatot, hogy két pontot elbuktunk a 92. percben?

Hegedűs Henrik: Ez egy mentális kérdés. Mourinho nyilatkozta nemrég, hogy a felkészülés alatt nem a taktikát vagy a kezdőcsapat kijelölését tartja a legfontosabb feladatának, hanem azt, hogy minden játékosával tudatosítsa: képesek a győzelemre. Az ehhez szükséges magabiztosságot pedig azzal próbálja átadni a csapatnak, hogy részleteiben is alaposan megtervezett taktikát épít fel, pontról pontra felvázolja, hogyan és miért fognak nyerni. Ha a játékosnak szüksége van kapaszkodóra, a pluszerőt az edzőjétől és a felkészüléstől remélheti, ez most hatványozottan igaz ránk is. Szerintem pozitív, hogy Dzsudzsák Balázs magukban kereste a hibát a románok elleni meccset követően, és bár nem örömhír, hogy buktunk két pontot, adott esetben a jogos düh is megfelelő motiváció lehet Törökországban. A hibákon keseregni értelmetlen.

Koman Budapesten szerencsés gólt szerzett, azzal egyenlítettünk

Szilágyi László: Nagyon fogadkoznak a játékosok, én hiszek nekik. Tehát nem rogytak meg.

Szabó Dávid: Ez a játékoskeret már sok mérkőzést megélt együtt, voltak benne nagy és fájó vereségek is, de mindig meg tudtak újulni. A törökök ellen például egy meccsen belül tudtak váltani. A román meccsen már túltették magukat, ez a két elvesztett pont nem most, inkább a vb-selejtezők végén fájhat majd nekünk.

Galambos Péter: Remélem, van annyi vér a pucájukban, hogy megroppanás helyett iszonyúan felhúzták magukat azon az égbekiáltó lúzerségen, ahogy a románok ellen elbuktak két pontot.

Hegedűs Gergely: Szerintem ennyit ki kell tudni heverni egy nap alatt, a játékunk nem volt rossz. Nincs itt semmiféle átok, a második gólt csak magának köszönheti a csapat, a 80. perctől érthetetlen módon leálltak, holott csak tíz percet kellett volna még ugyanúgy focizni, mint addig, és akkor sima a győzelem. Kérdés, hogy az utolsó tíz perc mennyire volt a fáradtságnak betudható, mert a törökök Andorra ellen rápihenhettek a meccsre, Egervárinak viszont nem igazán van a kezdőkkel azonos szintű focistája frissíteni.

Milyen kezdőt küldenél pályára?

Hegedűs Henrik A nevekben nem szeretnék elveszni, az biztos, hogy túl nagy variációs lehetőségeink nincsenek. Arra számíthatunk, hogy a törökök labdabirtoklásra építenek majd, emiatt nekünk a saját térfelünkről indított támadásvezetésben kell gondolkodni, ez pedig előtérbe helyezheti a keret gyorsabb tagjait: Dzsudzsák, Gyurcsó vagy Kovács István komoly szerepet kaphat a kontrajátékban. Emellett kérdés, hogy a szélsőink építik a támadásainkat, és a centerünk fejezi be (Szalai) a tizenhatoson belülről, vagy épp ellenkezőleg, a kaputól visszalépő csatárok (Szabics) segítik azt, hogy a (fordított oldalon játszó) szélsőink kerüljenek gólhelyzetbe.

Mivel stílusában a védelmünk a legkevésbé rugalmas csapatrész, itt csak az a kérdés, Egervári Sándor hol húzza meg a leshatárt: a kapunktól 20-25 méterre, hogy elkerüljük a védelem mögé betett mélységi indításokat, vagy ennél távolabb, hogy labdaszerzés után kedvezőbb helyzetből támadhassunk egy rendezetlen török védelem ellen. Előbbi a biztonsági megoldás, utóbbiban viszont egyaránt benne van a meglepetésgyőzelem, de akár a komolyabb vereség lehetősége is.

Szilágyi László: Király - Vanczák, Korcsmár, Kádár, Halmosi - Pintér, Hajnal - Koman, Kovács, Dzsudzsák - Szalai.

Szabó Dávid: Király - Varga, Vanczák, Korcsmár, Kádár - Koman, Pintér, Elek, Dzsudzsák - Hajnal - Szalai

Simon Tamás: Király - Varga, Vanczák, Korcsmár, Kádár - Pintér, Elek, Halmosi - Rudolf, Koman - Böde. És még mindig nem késő visszahozni Husztit a csapatba!

Galamos Péter: Megyeri - Vanczák, Korcsmár, Kádár, Halmosi - Koman, Hajnal, Pintér - Rudolf, Szalai, Dzsudzsák.

Hegedűs Gergely: Bogdán - Vanczák, Korcsmár, Mészáros, Kádár - Elek, Pintér - Koman, Hajnal, Dzsudzsák - Szalai. A románok elleni pszichés teher miatt jól jött Király rutinja és karaktere, most azonban a bravúrokra jobban képes Bogdánra szavaznék, valami azt súgja, a kapitány is ezt teszi. A védelemben a szélsőhátvédek jól teljesítettek, belül volt bizonytalanság, de ha hozzányúlnánk, az lehet, hogy többet ártana, mint amennyit használ. Ezzel együtt lehet, hogy Egervári beveti Liptákot Mészáros helyén, ő korábban is bátran változtatott hátul.

Középen volna benne logika, hogy Szabics helyett Elek kezdjen, és két szűrővel játsszunk Isztambulban, Hajnal pedig előrébb lépjen Szalai mögé. Ha lenne még egy Szalai-szintű támadónk, az első félidőt neki adnám, és csak csereként hoznám a románok ellen önmagához képest tompának tűnő Szalait. A formáját visszanyert Rudolf alkalmas lenne erre, de őrá még várni kell.

Szalaira kulcsszerep vár Isztambulban

Öt meccs van hátra, megyünk még Hollandiába, Isztambulba, Bukarestbe is, meglesz a második hely?

Hegedűs Henrik: Ez már nem csak rajtunk múlik. Mivel a kijutás - figyelembe véve a pótselejtezőt is - szerintem nem reális elvárás, a legfontosabb, hogy minél tudatosabb koncepció legyen a játékunkban, lépésről lépésre építkezzünk. Ha az irány jó, eredmény is lesz, ellenkező esetben amúgy is mindegy, hogy a kockás papíron mit számolgatunk. Ha csak Hollandiától kapnánk ki a hátralévő meccseken, az is bravúr lenne, mégsem garantálja, hogy megszerezzük a második helyet. Alapjában véve a játékkoncepcióban hiszek, nem az eseti eredmények hajszolásában.

Szilágyi László: Ha most nyerünk, akkor pótselejtezünk. Ha nem, akkor nem. Ennyi.

Szabó Dávid: Ha a románokat megvertük volna, biztosan állítanám, hogy meglesz a második hely a csoportban. Nincs veszve még a továbbjutás, így viszont nagyon nehéz lesz, annak tudatában, hogy idegenben nem megy az erősebb ellenfelek ellen. Nagyon bízom a csapatban, hogy Törökországban és Romániában is pontot tud szerezni, és a két rivális nem bír majd egymással Bukarestben.

Galambos Péter: Nem lesz meg sajnos, mert ahhoz még két bravúr kéne a háromból. Meg azért sem, mert meggyőződéses pesszimista vagyok.

Hegedűs Gergely: Nagyjából 20-30 százalék esélyünk van a továbbjutásra, Isztambulból és Bukarestből legalább négy pontot kellene elhozni, amihez bravúrok kellenek. Az eddigi mérleg rendben van, Egervárival az 1986 óta tartó nihilben egy fokkal közelebb állunk a világversenyekhez. Ez annyit jelent, hogy most már nem lenne egetverő focicsoda a kijutásunk, de kb. olyan bravúr- és szerencsesorozat kellene hozzá, mint korábban a szlovákok, szlovénok vagy lettek kvalifikálásához. Ehhez jó alapot ad, hogy Egervári csapata egységes, és általában taktikusan játszik a fontos meccseken. Ami leginkább megtorpedózhatja az álmokat, az továbbra is a finoman szólva is rapszodikus védekezés.

Mint minden ilyen bejegyzés után szoktam írni, de érdekeljen minket, hogy a törökök kivel és hogyan állnak fel, mi szurkolók mással nem tudjuk buzdítani a csapatot, csak szurkolással!!

HAJRÁ MAGYAROK!