Mivel ez egy sportos blog, nagyon csodálkozok rajta eddig miért nem írtam az aranycsapatról. Pedig ha valaki megérdemli, ők igen.
Az Aranycsapat az 1950-es évektől kezdett összeállni, ebből alakult ki a világhírű 11. Pontosabban:
Grosics Gyula - kapus (1926)
Buzánszky Jenő - jobbhátvéd (1925)
Lóránt Gyula - középhátvéd (1923-1981)
Lantos Mihály - balhátvéd (1928-1989)
Bozsik József - jobbfedezet (1925-1978)
Zakariás József - jobbfedezet (1925-1978)
Budai László - jobbszélső (1928-1983)
Kocsis Sándor - jobbösszekötő (1929-1979)
Hidegkuti Nándor - hátravont ék (1922-2002
Puskás Ferenc - balösszekötő (1927-2006)
Czibor Zoltán - balszélső (1929-1997)
Íme ők az Aranycsapat tagjai, bár, csak a billentyűzetemet koptattam, mert nincs olyan magyar focikedvelő, aki ezt nem tudná. Ja, és persze ne felejtsük el Sebes Guszti bácsit se, a szövetségi kapitányt.
Most pedig emlékezzünk vissza a legnagyobb sikerekre. Rögtön tudok egyet fejből mondani, az 1952-es Helsinki olimpián lettünk aranyérmesek, amikor a döntőben a néhai Jugoszláviát vertük 2:0-ra. Vagy éppen az évszázad meccse, amikor 6:3-ra nyertünk Anglia ellen, ki ne tudná, vagy éppen amikor Ezüstérmesek lettünk, viszont tényleg csak egy nagyon kicsi kellett volna ahhoz, hogy 1952-után ismét aranyosok legyünk. NSZK ellen 3:2 arányú vereséget szenvedtünk.
Viszont egyről még mindig beszélnünk kell. A szövetségi kapitányról, Sebes Gusztávról, aki ott az elején kapott egy kis megemlítést, de semmi többet. Na, most itt egy kis rövid életrajz róla:
1906-ban született, mint már azt tudjuk, az Aranycsapat szövetségi kapitánya, meg persze játékos. Franciaországban több mint másfél évig játszott, kettő klubban. A Szentlőrincieknél kezdte, és Diósgyőrnél hagyta abba 1968-ban. De játékosként már sokkal előbb, 1940-ben hagyta abba pályafutását. Játékosként szerepelt a válogatottban, de nem ő volt a kulcsember, mindössze 1 mérkőzésen szerepelt, ahol nem szerzett gólt.